Tanítás és tanárok 2016. szeptember 21., szerda - 8:45


Nem tudok nyilatkozni minden tanárról, mivel engem nem tanítottak, de azokról, akik korábban tanítottak és most tanítanak, azokról igen. Elvileg Magyarország oktatási rendszere nem jó, gyakorlatilag nem tudom, hogy milyen, mert nincs megbízható statisztika róla, vagy én nem ismerek ilyet.

Véleményem szerint az tud valamit jól tanítani, aki annyira ért is ahhoz a bizonyos dologhoz, hogy. Ebből adódik sokszor a probléma, azt hiszem. Ugyanis ha egy tanár bár szeret tanítani, de nem feltétlen ért az adott tantárgyhoz olyan szinten, mint kéne, akkor nem tudja jól tanítani. Mert nem érti annyira, hogy több stílusban elmagyarázza.

De más probléma is adódhat. Vagy régimódi a tanár, vagy furcsa a stílusa. Bár ezek ritkábbak. Én ugyan 'informatikus' vagyok, de ezen az ágon főként adódhatnak problémák.

Amikor a tanár a reál tantárgyat bemagoltatja az anyagot a megértetés helyett, az elég probléma. Azt a humán tantárgyakkal kell, sőt, azoknak is csak a nagy részét. Szerintem viszont egy reál (és a matek, fizika után az informatika az egyik legreálosabb) tantárgyat elemenként elmagyarázni kell, megértetni, hogy mi miért az, ami, hisz' ennek az a lényege, hogy csak a megoldás módszerét jegyezzük meg, amivel minden abba a típusba tartozó feladat megoldható legyen.

Sok ilyen után pedig már szinte semmi segítséggel is rá tudhat jönni egy ember egy probléma megoldására, még annyi magyarázatra sem szorul, mert vannak előismeretei, megnő a problémamegoldó képességének hatékonysága. Konkrétan kialakul valamilyen szinten egy olyan készség, amivel magukat a problémákat tudja megoldani. Vagy ilyesmi.. ← Erre jó példa a programozók.

Nekem főleg az a problémám, mikor mindig az alapjaitól kezdünk valamit tanulni. Szerintem ez nem helyes módszer. Kifejtem mindjárt. Meg az, amikor órákig tanulunk egy apróságot, ami egyébként elég érthető, vagy fél óra alatt több órányi anyag megtanítható lenne elvileg. És az utolsó: amikor nem látványos dolgokat tanulunk, hanem a száraz, unalmas és/vagy nehéz dolgot.

Az előzőre visszatérve: szerintem felesleges mindent a legrészletesebben kifejtve a legelejéről kezdeni, nemhogy még óránként újrakezdeni ezt. Sokkal egyszerűbb, és logikusabb először felületesen, pár óra alatt átvenni átfogóan mindent, ami később tanítva lesz, hogy képben legyünk, mivel is fogunk szemben állni. Mint a könyveknél a tartalomjegyzék. Mint rajznál a vázlat. Majd ezután kezdhetjük részletezni a dolgokat, de én még ezelőtt is párszor rövidebben, de az előzőnél mindig kicsit hosszabban venném át. Szerintem ez a jó módszer.

A második dolog az magától értetődő. Semmi értelme magyarázni valamit feleslegesen hosszan. A rövidebb magyarázat is elég, amit példának kell követnie. A száraz szöveg néha jó, de a példa a legjobb tanár.

Utolsó pedig, programozási példát felhozva, semmi értelmét nem látom a C# tanításával kezdeni. Kétfajta ember van: van, aki annyira elszánt, és egyébként az élete értelme is az lesz, amit épp tanul, ezért akkor sem hagyja abba, ha halálosan unalmas és nehéz is, meg van az, aki eltántorodik, ha nehéznek és unalmasnak látszik, vagy az is, pedig talán ha jól tanították volna, profi lett volna belőle.

A legtöbb ember az utóbbi. Nem él mindenki - hovatovább - alig van ilyen ember, aki a munkájának él. De miért tanítanak valamit unalmasan és nehezen, ha van jobb, könnyebb módszer, legalább ugyanolyan hatékonysággal, vagy még jobbal?

Szerintem előbb látványosan és könnyen kell tanítani, és ha már az jól megy, akkor kell átállni a szárazabb és nehezebb dolgokra. (HTML leírónyelv a kezdeti programozás tanuláshoz, ami látványos és hasznos is, továbbá könnyű, majd aztán a többi, a nehezebbek. a JS, a PHP, A C#, stb..)

Szülinapi ajándék és felvétel 2016. szeptember 19., hétfő - 1:49


Korábban is volt próbálkozásom arra, hogy felvegyem videóra (mint a menő profik), amikor rajzolok, majd felgyorsítva feltöltsem az internetba. Ez sajnos Dancsósra sikeredt.

Sz'al most egy remek alkalom jött - párom nővérének szülinapja. Ez két dologra is okot adott: az egyik az, hogy mivel este inni voltam, ne rúgjak be. Amúgy nem ittam szinte semmit, a barátok miatt mentem, jó is volt, sokat nevettünk. Másik, hogy megoldjam ezt a problémát.

Hát jó, megoldódtam. (Direkt bukom el a szavakat, elég feltűnően aláhúzza őket a helyes sírás ellenőrző beépített modul stuff.)

Apám is besegített egy pöppet, de azon ne múljon. Ez alapján a mérnöki pontosság alapján készült rajz nyomán kezdtem bele az egész projektbe, itt balra.


Ez, mint látható a következő képeken, egy remek OSB lap darab, amiből a kamerának való rész ki lett vágva. Igazából minden része dekopírfűrésszel lett darabolva.



Ez már a zseniális felfüggesztés volt, damil híján valami random, citromsárga varrásra való, vékony cérnával. (3xA)













Mint itt jól látható az előbb megnevezett hármas alliterációs cérnám, zseniális háztető-forma kötözgetéssel megoldottam, hogy ne forgolódjon, és megmaradjon a levegőben a szerkezet.

Végül ez a videó sikeredett 2 óra alatt, hatvanszoros (60x) gyorsítással (ugye tudjuk, hogy 60 perc egy óra? Majdnem pont 2 órás a videó, tehát így épp 2 percbe beférne.) Meg itt a kész rajz is, ami egyébként deviantART-ön is megtalálható, direkt linkelem is, hogy legyen sok megtekintés. Úgysem lesz. Nem is baj.


Gurul Ványa 2016. szeptember 19., hétfő - 1:28


Igen, ez a post itt most a városomról szól, illetve egy eseményről. Mindjárt kifejtem. Jó rég írtam már ide is. Akartam, erről is, másról is, csak nem volt idő. Na most bepótolom.

Dévaványán most volt hetedszer megrendezve az Autómentes Nap, 2016. szeptember 16-án. Kicsit vicces, de én még úgy konkrétan sosem vettem rajta részt. Tudjátok, antiszockodás ezerrel, meg minek menjek a tömegbe, bringázni meg nem ily módon szeretek. Nagy tömegben, nem haladva, semmi élvezet nincs benne.

Meg kezdjük ott, hogy nincs bicóm. Van itthon, de olyan nincs, amivel felvállalnám magam egy ehhez hasonló rendezvényen pl., vagy akár a sulimban. (Jóffan, tudom, nagy elvárás egy max. 15.000 Ft-os használt Mountain Bike, jöhet a villamosszék. Tervezek venni már egyet, de még nem most, még pár hetet vár, ha kibírtam eddig is, 4-6 évig nélküle.)

Ellenben a párom igen szeret kimenni rá, már csak a tombolahúzás miatt is. Miva'? Én erről sem tudtam, pedig ez már egy ok lett volna, hogy mégis kimenjek. Főleg, hogy bicikli volt a fődíj, kapásból három is... Na fene.

Segáz, idén bepótoltam. Sőt, igazából mondanám, hogy négyen, de tulajdonképp öten, sőt, mindent bekalkulálva hatan voltunk. Így hatszoros eséllyel indulva a tombolán is. De nem ez volt a poén. Elég különlegesre sikeredett ezért ez az idei Gurul Ványa event.

Igen, ez pontosan az, aminek látszik. Bár ez nem az én korim, ez Patríciáé. Nem, nem linkelem be őt. Szóval ja, mi elhatároztuk ketten, hogy legörkorcsolyázzuk faszán. :)

Szóval a felállás az volt, hogy én, a húgom, a párom és Patrícia, mi négyen megyünk. És biztonsági okokból kettesével párban, mindkettőnknek volt egy biciklis párja, hogy legyen mibe kapaszkodni, ha satufék kell valamerre..


Ez már 4 fő, az említett 6-ból. Amibe beletartozik bátyám, és az asszonypajtás édesanyja. Így volt meg a 6. Amikor kiértünk, még sok időnk volt az indulásig, szóval fotózgattam, de már nem vagyok biztos benne, hogy ezen képek melyikét csináltam az indulás előtt és után. Nagy részét a célba beérés után, valószínűleg.

Szóval ez fogadott minket:




Hát így volt elrendezve a start. Gyerekek számára sok játék volt arrább is, de ilyesmit nem fotóztam..
Aztán megkaptuk a számainkat. Már nem is emlékszek pontosan, hogy ki mit kapott, de ezek voltak többek közt: bátyámnak 666 (de durva.. nem mondod, nem tudod, mi az a 666?), (egy mellette álló nőnek 999,) nekem azt hiszem 343 volt, a páromnak 342, húgomnak 871, Patríciának 129, végül párom anyujának 314 (ami tulajdonképp a \pi (), tizedesvessző nélkül.. ez bátyám észrevétele volt.)


Egyébként csináltam egy ilyen, menő, naplementés templomfotót, valamint volt egy előtte-utána csoportképünk, amik szintén itt vannak:






És végül egy fődíj nyertes a bringájával. Ja, amúgy mi nem nyertünk semmit..

Egyéniség, hírnév és/vagy pénz? 2016. szeptember 4., vasárnap - 20:46


Tehát ez az első szeptemberi bejegyzésem. Az első iskolakezdés, tanévnyitás utáni. Na jó, nem fokozzuk, bár nekem van a legkevésbé problémám az új tanévvel, mert imádom a kialakult helyzetem. De az egy másik post lesz. Talán az ezutáni?? Mindegy.

Amúgy is, mi ez a sok kérdő modalitású mondat a címeimben? (Nem itt, hanem úgy más oldalakkal együtt nézve.) Bár ez sem egy lényegesen fontos, esetleg katasztrofális dolog, azt hiszem.

De most a lényegre térek: YouTube. másodlagosan pedig Facebook, Instagram. harmadlagosan meg már Ask.FM, Google+, Snapchat. nem akarok nagyon tovább menni, de még ott van a sokak által nem is ismert negyedleges (hát na, ha egyszer nem divat itt Magyarországon a mob körében): Twitter, VK, különféle blogok, deviantART, LinkedIn (bár ez üzleti szempontból), Myspace, még pár éve a MyVIP, na meg Orkut, Tumblr, etc, etc.. Itt -> itt <- még rengeteget találhattok, és nem is szerepel közel mind sem, mármint vannak olyan dolgok, amik nem ebbe a kategóriába tartoznak.

Most ugyan csak felsoroltam a felületeket, ahol. De azt még nem mondtam, hogy ott mit. Ennek is eljött az ideje.

A mitre a válasz pedig az, hogy itt próbálnak érvényesülni a fiatalok a neten. A közösségi szájtokon, amit sokan használnak. Én nagyon egyetértek azzal, hogy nem szabad tipikusnak lenni mindenben, jó, amikor valakinek van egy vagy /akár/ több kategóriában egyedisége. Természetesen reális határok közt mozogva. (Ne azzal akarjon a gyerök "egyedi" lenni, hogy ő nem jár 10 évesen suliba, mint a többi lúzör..) Talán az jobb, ha úgy mondjuk, hogy legális úton egyedi, érdekes és különleges. Ez a rövidke kifejezés megadja, hogy milyennek jó lenni. Bát of korsz, nem kötelező, és nem is cél ez.

2016 van, most éljük annak az évét, mikor a Z generáció tinédzserei megpusztítják a világ agysejtjeit. Mi, az X és Y generációba tartozók örülhetünk, ha tényleg naponta túléljük ezt.

Manapság nem az a baj, hogy túl kevés az önálló ötleteket ötvöző fiatal (igen, ez egy 3xA - mán' így rövidítem majd az x-szeres alliterációt innentől), az a probléma fő oka, hogy elterjedt a különleges emberek nem átlagos felfogása az átlagos emberekre /fiatalokra/ is.

Magyarul: a nem egyedi gyerkőc meghallotta valami faszántos idézetes oldaltól, hogy mindenki egyforma. Ezért ő úgy gondolja, hogy ő nem áll be a sorba, ő vesz /vetet a szüleivel? ez jobb kifejezés amúgy, DE ez a post nem a pénz költési formájáról és felhasználásáról szól/ márkás cuccokat, megtanul pár YT-s híresség szlogent és akkor ő egyedi onnantól. Van stílusa, ettől nem átlagos. De mivel minden idiot ezt csinálja, az eredmény az, hogy ugyanolyan átlagosak és általánosak. Mer' megint ugyanazokká válnak, és ott járunk, ahonnan indultunk.

Nem, nem egészen. Az ők szempontjából járunk ott. Mert ők még mindig nem egyediek ettől, még mindig csak mob maradnak. Akik valóban, kötetlenül különlegesek (2xA), azok nem is próbálnak azok maradni, mert maga a létük adja, hogy olyanok. A valós stílusuk, a személyiségük. Ez teszi őket azzá, akik és amik. És ezért nem lesz a mobból sztár. Mer' vér vízzé válni (3xA) nem fog. (Jó, abbahagytam az alliterációkat erre a postra.)

A post második fele következik.

Legtöbben a YouTube-ot felhasználva szeretnének híressé válni. Tudjátok. A gémer csatornák, leggyakoribb. "Szíjasztok, Pistike vaok, holnap töltöm a 10. életévem, és nagy gémer leszek. Íratkozzatok föl a csatimra, és akkor lyó lessz. Kezdjük valami ritka játékkal, mondjuk Májnkráft. Aztán CS:GO. Ja nem, mert abban mindig megölnek a csalók. Mindenki csal." - na jó...

Felmerül a kérdés - miért lenne jó híresnek lenni? Mi lenne abban a jó, ha hirtelen mondjuk lenne szimpla 10.000 feliratkozó? Azt hiszik ezek, hogy megvan a sok feliratkozó, és akkor ledőlhetnek, és pihi, minden kész? A mi híres YT topjaink M.o.-n éjt nappallá téve dolgoznak folyton a következő videóikon vért épphogy nem izzadva. (Hollywood Hírügynökség, JustVidman, TheVR, Videómánia, stb.) <- ne, NE kezdjetek izélni, hogy mit nem írtam a listára, meg hogy miért ez lett a sorrend. ABC. cs. nincs rangsorolás.

Szóval a második téma: mi jobb, híresnek lenni, vagy gazdagnak? Vagy mindkettő? Ma néztem egy Hajnóczy Soma 1 órás műsorban részvételét, amolyan talkshow sztájl volt, és az ő véleményén kell osztoznom #megint. Nagyon hasonlítanak amúgy az elveim és elképzeléseim az övéihez. Mik vannak.

Ahogy a műsor végéhez közelítve megmondta Soma is, a hírnév, mint olyan, felesleges. Ezért én sem értem meg az ilyen jútubSztárnakLenniAkarókat. Kivéve akkor, ha pénzt akar vele keresni. De mivel nem vagyok tisztában a mennyiséggel, így hagyjuk ezt. A gazdagság nem hátrány, nem egy rossz dolog, vagy valami, amit le kell nézni, természetesen nem is ok a boldogságra, de ha valakinek van pénze és boldog, szerintem is tök felesleges még híresnek is lenni mellé.

Szvsz. bőven elég, ha a barátaiddal, rokonaiddal és pároddal lehetsz.