Hát röviden, bátyám ötlete volt, de király ötlet. Mármint az, hogy kell kamera, IP kamera, amit kirakhatunk az időképre. Neki már volt egy közvetítése, androidos, régi, már nem használt telefonról az utcánkra, ez így egy szintlépés volt tulajdonképp.
Most a történetet hosszasan nem írnám le. Itt érhető el az új kamerája egyébként.
Megjegyzendő, hogy pár Ft-tal drágábban egészen jobb minőségű kamerák is kaphatóak ugyanitt, szóval ha ilyesmit fontolgatsz, nézd át az oldalt!
A Google szemszögéből bemutatva; kábé erre és néz, és innen, az én kamerám.
Ha pont ezt a kamerát vennéd meg, akkor a következő lépéseket kell megtenni:
bedugod a kamerát a laptopodba/PC-dbe egy UTP kábellel
bedugod az adapterét az áramforrásba
nyitsz egy Internet Explorer 8+-t, mivel a kezelőfelülete ActiveX-et használ, így ez megkerülhetetlen :(
valószínűnek tartom, hogy WIN10 van a gépeden, így:
a tálcán jobb-lent, ahol a kábeles/wifi jelecske van, azon jobb kattintás
hálózati beállítások, vagy ilyesmi
bal menüben kiválasztod az Ethernet pontot
rányomsz a csatlakoztatott lehetőségre
legörgetsz, az alján az IP-beállításoknál a szerkesztésre nyomsz
átállítod a DHCP-t kézire, lenyomod az IPv4-et, és valami olyat produkálsz, mint a lista alatti képen van
itt annyi a lényeg, hogy legyél közös alhálón a kamerával, ami default 0.168 végződésű, vagy 1.168, az utolsó előtti számjegyed legyen ugyanaz
megnyitod az IE-ben a 192.168.0.168 címet (ha jó rémlik, ez volt a default, ha mégsem, akkor 1.168 a vége)
Ott pedig be tudsz lépni az alapértelmezett adatokkal, valami papíron tuti le van írva, vagy elsőre jelszót kell megadnod, ilyesmi.
Tök jó, hogy sok dolgot be lehet rajta állítani, először nem árt az IP címet átállítani arra, amit otthon amúgy is használsz, és ezután visszaállíthatod a saját IP-det is DHCP-re. Meg igazából ezután átdughatod a kábelt a gépedből a routerbe, úgyis eléred otthonról már a kamerát, IE-ből.
Valójában ez így már kész is, egy DDNS-t érdemes beállítani. A kamera beállításai közt tuti van ilyesmi, javasol is egyet, automatikusan frissíti ő magát a kábeles neten. Érdemes még kiszedni a videó-megtekintéshez való autentikációt, hogy a felvételt /ha nyilvánosnak van úgyis szánva/ azonnal megnyissa bármi, jelszó és egyéb nélkül.
Egy azonnali pillanatképet elérhetsz a kamerás cuccod elérhetőségén http-vel kezdve, majd útvonal szerint "/snap.jpg". // ez persze eltérhet kameránként, de én ugye ezt a leírást ahhoz írom, amit mi rendeltünk.
No hát no, az Időképnek van saját leírása több is az oldalon, hogy oldd meg a képet.
Ehhez persze elengedhetetlen, hogy meg kell osztanod a kamera-eszközöd belső IP-jéhez a 80-as és az 554-es portot (az utóbbit csak akkor, ha live videót is akarsz engedélyezni). A port forwardnak könnyű utánajárni, én most Digi-s vagyok; nincs lehetőség port range megadására első ránézésre, DE a trükk az, hogy állíts be appnak bármit, akkor megjelenik a portszámok inputja, ahova írhatod őket, és utána akár vissza is állíthatod egyedire amúgy a radiobuttont.. (Mindegy, ez csak Digi-s extra help.)
De röviden a kamera beállításoknál az oldalukon megadod képletöltési linknek ezt a snap.jpg-t, live-nak meg megadhatod az rtsp://IPCIMED:554 címet nyugodt szívvel.
az IPCIMED helyére természetesen a külsőleg elérhető IPv4 címed kell, de persze érdemes DDNS-sel folyton frissítve tartani, és akkor az állandó átirányítási cím kell oda.
Ezzel valójában kész is, ezután automatikusan működik az időkép kamerád.
Raknék ide egy pillanatképet róla, de ugye a HTTPS oldal nem szereti a HTTP contentet, és így hajnal 2-kor lusta vagyok valamivel leparseolni a képet, szóval majd máskor. Vagy kattints ide..
Végezetül egy csodás kép, hogy is sikerült elhelyezni a kamerát az erkélyen:
Edit:
Az első nap körülbelül 500 megtekintés volt a kamerán, és egyből kikerült ebbe a cikkbe.
Edit (2021-04-24):
Április elsején valószínűleg új szabályt hozott az Időkép, minimum méretre korlátozta a kameraképet, azalattiakat nem jelenít meg. Muszáj volt alkalmazkodni most már, hiába csinál kis snapshotot a 2 megapixeles kamera az 1-hez képest. Így most megoldódott az is, ugyanis most már a stream méretével megegyező képeket mentek. Röviden:
Elkezdtem GTA V-zni, illetve azon belül neten játszani (és az annyira magával ragadó, hogy azóta a story mode-ot nem is folytattam).
De a valóságunkban is; úgy adódott, hogy költöznöm kell hamarosan. Egyik napról a másikra kigondoltam, hogy reggel gyors körbenézek a miskolci Facebookos albérlet csoportokban.
Mindig meglepődök az aktuális helyeken ár-érték arányban, vagy magukon a bejegyzéseken.
Úgy gondoltam, hogy jelenlegi szinten nagyjából havi 80 ezer Ft-ot szánnék az albérlet fizetésére rezsivel együtt. Ez elég húzós limit, még itt Miskolcon is. Mármint ez nagyon alsó határ egy igényes lakásért árban nézve, talán csak az egyszobásokra lehet elég.
Mindegy, 80 volt az én felső limitem egyelőre. Idáig rezsivel együtt tulajdonképp körülbelül 45-öt fizettem, jó 35 ezerrel emeltem meg ezt, de azt is számoljuk bele, hogy idáig lakótárssal osztoztam a helyen, tehát felesben fizettem. Most viszont egyedül leszek, azért nem nagy ár ez a plusz összeg.
Méretben nagyjából egyforma a kettő, az elrendezés más, a mostani egy félszobával volt több.
Egy teljesen más hirdetésnél, a régi hely közelében találtam egy ugyanolyan elrendezésű albit, így tudok egy felülnézeti képet mutatni.
A mostani hely pedig valami ilyesmi tagolású:
Továbbá a mostani helyről a nagyszobát, a jobb oldalit én lemodelleztem nagyjából, bár félbehagytam. Talán majd befejezem, a félkész cucc megtalálható itt egyébként.
Ez volt a technikai információ. Jöjjön a mesélős rész:
A régi albérletet az utolsó pillanatban kezdtem el keresgélni. Megkaptam a lehetőséget, hogy dolgozzak a cégnél januártól, így november vége környéke volt, ideje volt körbenézni hely után, és felköltözni decemberre már Miskolcra.
Nagyjából pár perc alatt az egyik első találat szimpi volt, írtam is a hirdetőnek, hogy még szabad-e. Telefonáltunk, már volt egy érdeklődő, ő elmegy megnézni, és ha a jelenlegi lakónak az érdeklődő nem lenne szimpatikus, akkor mehetnék én is megnézni.
Ez a megnézni dolog megoldható, de azért egy út 4 óra nekem otthonról Miskolcig, és még költséges is, bár akkor még volt érvényes diákigazolványom. Majd másnap szólnak.
És szóltak, enyém is lett a hely. Én szimpi is voltam a lakónak, így végül ide kerültem, tulajdonképp kerek 1 évre, mert lassan itt a december, de már decemberre a másik helyen fogok lakni, illetve valószínűleg pár napon belül.
Ez a másik hely érdekesebb sztori. Most is az utolsó pillanatban tulajdonképp ráírtam egy hirdetőre. Nagyon barátságos, otthonos képeket mutatott, remek kilátással az erkélyről. Az egyetlen negatív dolog az eddigihez mérten, hogy a régi helyem a belváros közepén volt, ez az új pedig fent az Avason, így busszal tudok bejárni. Nem nagy negatívum, csak negatívum.
De ez nem zavar, és az ár is baráti volt (belefért a 80 ezres limitembe), csak vagy 30 lájkot kapott a poszt, míg a legtöbb 4-5-öt maximum. Sajna a szép hely sok ember érdeklődését felkeltette.
Tettem egy próbát, ráírtam a hirdetőre. Nem sokat vártam ettől az esettől, biztos voltam benne, hogy más már elhappolta. A hirdetés dátumát nem is néztem meg, csak fél szemmel, annyi maradt meg bennem, hogy "pár napja".
Erre kaptam egy üzenetet még aznap, hogy megtekinthetném a helyet este 7-kor. Szóval mentem is.
Nagyon szimpi volt a két tulaj, akárcsak a hely. A látkép alapján a Google 3d nézetének segítségével elég jól betájoltam, melyik lesz az az épület. A házszám nagyon takarásban volt, és nem láttam meg, de egyébként elsőre eltaláltam, melyik az.
Nos, az érdekes rész. Mint kiderült, tényleg sok jelentkező volt, és mondták is, hogy egész nap őket hallgatták. Voltak köztük esélyesek is, de az időpontjuk, a körülmény volt a gond. Aztán kiderült, hogy a megírt üzenetem stílusa miatt, a benne lévő infók miatt, hogy informatikus vagyok /mármint programozó/, és az egyik tulaj is hasonló területen mozog. Szóval kíváncsiak lettek. "Már nem is nézték az üzeneteket", de ezzel kivételt tettek, és így utolsónak beestem.
Remekül kijött, épp aznap zárták volna le a témát, és én aznap jelentkeztem. Minden jól ment, majd miután hazajöttem a régi albérletbe, hívtak is hamar, hogy eldöntötték, enyém a hely.
Szóval happy end a vége, 2/2 első találatos hirdetés succeed. Tényleg igazi sikersztori, fortuna veszett el bennem, vagy ilyesmi. Szóval már cuccolgatok át a másik helyre, kis léptekben, táskányi adagokkal. Jövő héten lesz egy autós kirándulás egy régi baráttal, akkor visszük a maradék, nagyobb cuccokat egy úttal, nem lesz több forduló. Az apró kacatokat már átcipeltem.
Remélem egy igazán kellemes főhadiszállást sikerül berendeznem amoda, hogy aztán tevékenyen és pihentetőn teljenek a délutánjaim, és a munkaszünetek. Nem tartom kétségesnek.
Azt hiszem, hogy elkezdem, illetve folytatom a blogolást. Jó hosszú időre abbahagytam; Ennek részben az az oka, hogy nem kerültem be a Mensába, ami az utolsó bejegyzésnél épp elég kiábrándító volt (igaz, ez csak egy stat lenne a karakterlapomon, kb. mint hogy bent vagyok egy chatszobában, vagy mint egy achivement).
Valós haszna nem sok eséllyel lenne számomra, de egyrészt menő lenne bizonyítani is, hogy intelligensebb vagyok az emberiség 98%-ánál (ahogy az előző bejegyzésben kifejtettem, ha jól emlékszek, minimális dolgon múlt, hogy a teszt full siker legyen).
Még egyszer majd meg fogom próbálni valamikor 2020-ban. Ha nem sikerül, akkor nem is bénázok vele többé, nyilván le is van írva, hogy 2-3 próbálkozásnál több felesleges az ember hátralevő életére, hisz az IQ nem változik egy bizonyos kor után – ami a kitöltéshez kötelezően elérendő. Elég hardcore cucc azért.
Tekintsünk el a Mensától. A cég, a munka borzalmas sok időt, energiát felemészt, és mellette a (kötelező jellegű) hobbik, elvárások.
Jelenleg a céges munkaidőn kívül van heti egyszer angolom, heti egyszer kihagyható focim, heti kétszer Ving Tsun edzésem, és 2-3 hetente egy kb. 2-3 délutánt igénybe vevő tanulási folyamatom a szakmámon belül.
Valamint nem árt két-három hetente hazajárni hétvégén a családhoz, az utazás oda-vissza egyébként bő 6+ óra.
És akkor ezen felül van még maszek munkám, illetve végső soron hobbi munkám a jövőmet építgetve, illetve hobbijaim, és néha pár baráttal sem árt összefutni, akik szerte-szét vannak az országban.
Ahogy Marty mondaná: Nehéz ügy.
Ennyit a múltról. Jöhet a jövő...
Sok minden elvitte és viszi az időmet, de rengeteg terv áll megvalósítás alatt. Erről majd egy király listát is közzéteszek. Úgy érzem, egyrészt senki nem olvassa a blogom, másrészt nem nagyon egyediek az ötletek, hogy megérje lopni őket.
Kicsit átalakult nézettel kevés köztük a játék, többségében webes programok, oldalak vannak. Lemondtam már arról, hogy játékokból gazdagszok meg, másoknak sem jön össze, akik napi 8 órában dolgoznak rajtuk. De azért szórakozásból lehet persze ilyesmivel is foglalkozni, és véletlen be is jöhet.
Az igazság az, hogy a bejegyzést azért kezdtem el írni, mert megszállt az ihlet, toldozgatva a költségvetési táblázatomat, de mire a múltat leírtam, elfelejtettem, mi volt az a király ötlet, amiről most egy hú de jó bejegyzést rittyentek össze, szóval ez egy közutált "visszatértem" poszt lett végül, és ennyi.
Belegondolva, lehet, hogy épp erről a bizonyos táblázatról akartam beszélni, de akkor ez már egy következő lesz.
Még egy rövid sztori a végére:
jelenleg 24 + 1 domain címem van (erről írok majd egy bejegyzést, és ide linkelem is), az elmúlt hónapokban nagyon sokat sikerült vennem.
Statisztikákat mindig is imádtam, még egy pár:
Steames profilomon már (a bejegyzés írásakor) 74 darab vásárolt/ingyen szerzett játékom van, immár legálisan (és egyébként a Blizzard accomon három – Diablo 2, expansion és az ingyenes Starcraft 1 remake), és GOG-on is van egy pár, köztük az általam imádott Heroes of Might And Magic 2-vel.
No és Ving Tsunozok egész rendszeresen, már 6 hónapja (linkeltem a bejegyzést, de csak az ismerőseim láthatják, haha...). De egy közös csapatépítő túránkról egy kép így a végére:
Egy viszonylag rövidke személyes bejegyzés, mert ilyen már rég volt.
Úgy hozta az élet, hogy talán újévtől nem leszek diák, tehát véget ér a lustálkodás és az időhúzás.. Junior webfejlesztő lesz a hivatalos megnevezésem. ._. De durván hangzik már. Emiatt Miskolcra költöztem, fogjuk rá. Inkább mondjuk úgy, hogy az albérlet ügyeit már elkezdtem intézni.
Már előre érzem a sok lehetőséget, és hogy milyen király lesz ez az egész. Elég kettős érzésem van ezzel kapcsolatosan, ugyanis egyrészről jó, hogy végre elkülönülök kicsit a családtól, ez egy új dolog nekem; a szabadság érzése amúgy is marhajó. De másrészről, félek, hogy nem fogok a cégnek megfelelni maradéktalanul. Egy elég internacionális, ugyanakkor magyar által alapított cégről van szó (az alapítót van szerencsém már nagyjából személyesen ismerni; abból a városból származik ugyanis, ahol dolgozgatok - reklám helye: Dekorpont. Bármilyen ajándéktárgy kell, a legjobb választás. Gravírozás fémbe, fába, üvegre - vászonkép, ruhamintázás, autódekor, stb. Minden. És a weblapjukat én készítem, (mondjuk,) szóval nem sokára sok csoda várható - 3d tervező, pólótervező, BÖGREtervező, stb ^^)
Azt hiszem, rohadt jó újévem lesz, csupa új dologgal. Remélem így több időm lesz, akár szakmaibb - bejegyzésekre is. Megjegyzem, nem rég követek egy Facebookon blogoló hölgyet, aki szintén programozó, vagy afféle. Itt elérhető, ő a fejlesztő lány. Csekk, ha érdekel.
Azonnali edit: most látom, hogy (készen lett, tehát) van weboldala.
Úgy volt, hogy a barátnőm megy a nővéréhez BP-re a hétvégére; egyrészt nézelődni, másrészt egy színházi előadásra. Én meg mondtam neki, hogy megyek én is, mertMiértNe alapon. Kivételesen nem poénból. Csak azt hitte. Úgy volt a terv, szombaton (ami munkanap volt mellesleg /2018. október 13./ ) megyünk, ott alszunk, majd vasárnap jövünk valamikor.
Én akkor így belegondoltam, hogy haMár'Pest, valakivel össze kéne futni az ismerősi körből. Legalább egy személlyel, meg a nővéremmel akartam - aki nem ért rá, illetve külföldön volt épp, így maradt az egy személy. Ezt a találkozót egy jó délutánra gondoltam, tervek nélkül. Csak random. (A random szót többször használom, mint az izé szót, és sokszor a spontán helyett. ~ szerkesztői megjegyzés; lel)
A választásom Ádámra esett, mert csak.... Ennél azért minimálisan bővebb okok vezéreltek. Mert nagyon rendes srác, és már vagy 12 éve nem találkoztunk, pedig azóta beszélgetünk néha-néha. Plusz egy, hogy idén nyáron akartunk találkozni, de nem jött erre, én meg nem mentem sehova.
Ez eldöntetett. Mentem is szombaton reggel /suli helyett, muhaha/ a páromhoz. A plán az volt, hogy 10:48-assal megyünk, és mivel kb. 2 óra az út, 12:50-re volt kiírva az érkezés Budapest, Keletibe. Nagyon jó, de még nem vettünk jegyet, és hát a gyomai híd-állapotok miatt a busz lehet késni fog, és fene tudja - szóval jó lenne előre megvenni már azt a bizonyos Gyoma-BP Keleti jegyet helyben, hogy ott csak átszállni kelljen. De kimentünk, zárva a jegypénztár. Mert ugye szombat, hiába munkanap... asd.
Még volt durván 40 percünk elindulni a buszmegállóba (Gyomáig busszal mentünk, terv szerint), én meg próbáltam szóba hozni az e-jegy vásárlásos ötletet. Mivel végül (telón) Betti nővére is ezt támogatta, ez is lett. Csak ugye mindenki tart az ilyen jegyektől, hogy úúú, nem fogja tudni becsippantani a kalauz. Dehogynem. Szóval jó élmény - remekül működik az e-jegy.
Rövid infó: lényegében regisztrálsz gyors a MÁV-os elvira oldalra; kikeresed a menetrendben (ahogy szoktad) a járatod, mellette jegy vétel gomb. Kitöltöd az adatokat, rakás tovább gomb; kitöltöd a fizetési adatokat (bankkártya adatait minden alkalommal meg kell adni, nyilván - kivéve, ha oda is regisztrálsz. Mindegy.), majd a végén letöltheted a jegyed PDF-ben. Azon van egy QR kód, amit kell a kalauznak felmutatni. Meg ha pl. diákjegyet kértél, akkor a diákigazolványod.. Nekünk oda-vissza működött, szóval jó ez.
Vettünk valamelyik aluljáróban napi jegyet (vagy bérletet, mittudomén, mi a neve). A Keletiből végül egy elég hosszúnak tűnő utazás vette kezdetét; fene sem értette, mi történik. De átszálltunk vagy 4x, meg néhol mentünk jó pár megállót, mire végül eljutottunk Pesterzsébet lakóparkjába. Amíg nem értünk oda, azt sem tudtam, hova megyünk - csak így névleges szinten.. Én, meg a tájékozódás..
Becuccoltunk, ettünk, városnézés, fürdés. Egész tűrhető volt ez a kezdet. Ezután jött a különválás. Már vagy 3 órája ott voltunk BP-n, így az előzetes sétákból kiindulva kiismertük magunkat a közlekedéssel. Vagy szerettem volna így érezni. (Nem a tájékozódásban.. Csak közlekedés. xD )
Szóval a lányok mentek a színházi előadásra, én meg mentem Újpest-Kőbánya vasútállomás környékére, hogy Ádámmal összefussunk végre. Ott volt a KÖKI Terminál. Végül is Ádámmal egy KFC-be vezetett az első utunk. Nem nagyon voltam még gyorskajáldában sosem - ha a kínai nem számít annak Szegeden anno -, aztán meglepett az az információ, hogy vásárlás után korlátlanul újratölthető a poharad üdítővel. Menő. Másrészt itt jött az ajándékozás. Meg is lepődtem, Ádám az elmúlt években kapott segítségért cserébe vett nekem pár dolgot. Azt hiszem, kicsit túlzásba vitte.. o.O Meg a vacsorát is ő állta. Ettünk Qurritot. Ilyet is most először ettem (eeegen, a neve a Burritora hasonlít). Nekem ízlett, nem ez volt az utolsó alkalom valószínűleg.
Aztán elkarcoltunk metrózni, mert az jó bulinak tűnt. És az is volt, szépek a megállók (némelyik). Mind egyedi, mint megtudtam, és a 4-es metró külön cool, hiszen önvezető. Legalábbis vezetői fülke nincs benne, így viszont az orrába tudtunk menni, és nézni, ahogy megyünk előre. Rohadt jó volt átmenni a Duna alatt. A jó persze azt jelenti, hogy semmilyen. De az jó. Nem fulladtunk meg. xD Meglepően gyors és kényelmes a metrózás. Ééés kevésbé zsúfolt, mint a villamos, úgy érzem.
Megnéztük a Parlamentet is, már besötétedett, szép fényes volt, minden ki van világítva este, meglepett. De az még jobban, hogy az épület felett röpködnek unalmukban a madarak.
Még visszamentünk a Terminálba, bevásároltunk kicsit a Tescoban, és miután megtaláltuk, hogy honnan/mivel kell jönnöm, hogy visszajussak az albérlethez, indultam is. Közel fél tíz volt (este), én meg azt értettem, hogy kb. 10-re végeznek a lányok. Szóval visszaértem, olyan fél óra múlva hívtak, hogy jönnek, köbö 40 perc, és ideérnek. Ó. Hát, a visszaúttal nem számoltam. Mindegy, üldögéltem és hallgattam zenét. Ha valamivel magabiztosabb vagyok, még elmentem volna egyedül metrózni, vagy valami, de már a járatok is ritkábbak voltak így este, inkább nyugiban maradtam.
Hamar lefeküdtünk. Másnap reggel elég korán keltünk, a Budai várnegyedbe való séta miatt. Jó magas volt, és jó volt. Petőfi hídon is átmentünk, mondjuk én tartok a magas helyektől, meg a magasról vízbe zuhanástól.. Maga a hely fent is durva volt.
Még ezután megnéztük a Margit-szigetet röviden, leginkább a Japánkert volt (nekem) érdekes a Margitszigeten. Volt ott egy gém (azt hiszem). Fennhordta az orrát, mint aki lenézi az embereket. Fotózgattuk, én még videóztam is, mire átröppent flegmán a másik oldalra. "Chh.. Holmi szutykos, halandó emberek mit jönnek a közelembe? Csírák." xD Hát, én ezt kb. így képzeltem el.
Gyorsan eltelt az idő, vettünk McDonald's-os kaját, és visszacaflattunk az albérletbe. (Miért akarok folyton kolit írni?) Kaja után pedig, jól kiszámolva az időt a napibérletre nézve - megindultunk a Keletibe meg a Nyugatiba.. Merthogy a barátnőm Szegedre ment egyből, vissza a sulihoz, én viszont haza. Szóval a lányok elmentek, én meg rövid magyarázat után el lettem küldve amarra.
Követtem az utasításokat, de tartottam a helyzettől. Az járt a fejemben, ha valamit elcseszek, nem elég, hogy lekésem a vonatot, ami majd 13:10-kor indul (mindez 12:25 körül, szétválva), de a napijegy is kb 1 órakor (13:05) lejárt volna, és ez még így is több volt 2 perccel, mint az én jegyem. Bettiét kicseréltük az enyémre, pont emiatt. A villamoson nem gáz, ugye bliccelhetek, de ha pont a metróhoz vezető utat cseszem el, az szívás, hisz fel kell mutatni, mielőtt lemegy az ember. Így csak azon járt az agyam, hogy valami ilyesmi lett mondva - Jászai Mari, felszállás után 2 megálló, 4-es metró végállomás.
Menet közben egyre biztosabb lettem, mert tényleg. Boráros térről indultunk egyébként, és ugye a Fővám térnél a metrónál áll meg. Említette is Erika, hogy megy be a föld alá. Szóval logikát követve lementem, és tényleg.. A végállomás a 4-es metrónak a Keleti volt. Akkor már örültem. A keletinél leszállva még így is bőven volt időm, 12:55 volt. Azért siettem, amennyire ment. A jegyet már ugye kaja közben megvettük (e-jegy) - elvileg az egyes vágányon ment az én járatom. Odasiettem, az van a legmesszebb pont.. XD Azt hittem 5 km, mire odaértem, de ott állt elég nyugiban a vonat, fel is siettem rá, mikor láttam az ajtón lévő papíron, hogy Gyoma útba esik.
Gyanús csend vette kezdetét. De megnyugtatott, hogy ugyanezzel jöttünk tegnap, a mintázatról gondolva, ami a falán volt. De tök üres volt, sehol senki és semmi.... Írtam Ádámnak, végül rávett, hogy nézzem meg a nagy táblán a Keleti bejáratánál, hogy mi van.
Azóta sem tudom, hogy mi van, mi volt.. Mindegy, az 1 órával későbbivel mentem, a 14:10-essel. Addig ott vártam a vonaton. Ez legyen a legkevesebb. Csak utálom az ilyet; mikor sehol nincs semmi kiírva, hogy nem megy, vagy.. Nem tudom. Ez azóta is zavar. Én már kerek 1 órára látótérbe kerültem az 1-es vágánnyal, és ott semmi mozgás nem volt, az a vonat meg már ránézésre jó régóta ott állt (ami végül is 14:10-kor ténylegesen el is vitt haza). Valószínűleg valamit elnéztem, nagyon. Mindegy. De sajna sietség volt. Örülök, hogy odataláltam, ugyan szóbeli segítséggel. Úgy érzem, van rá esély, hogy megtanuljak ott tájékozódni.
És úgy is érzem, hogy innentől jóval gyakrabban próbálok, akár csak egy-egy napra eljutni BP-re.
Valószínűleg ez az oldal lesz az „EProg blog”, tehát EProg weblogja » Patrik webnaplója. Csupa unalmas dolgokról lesz minden bejegyzésben szó, ráadásul a bejegyzések annyira követhetetlen sémában, vegyes témákat feldolgozva jönnek létre, hogy nem lesz olyan érdeklődési körű ember, akit mind érdekelne. De bizonyára lesz olyan téma, ami érdekel Téged, ha nem is mind.. :)
