Na jó, miről beszélek? Nem kertelek (milyen jó szó ez) tovább. Főként a Facebookon történő dolgokra gondolok, amivel jobb lenne nem is szembesülni. De most már előre megmondom, hogy ez a bejegyzés nem csak erről fog szólni, mert már látom, hogy bőven át fog nyúlni komolyabb témába is..
Azért kezdjük az elején. Szerelmes vagy. Mindenki... hát, a többség - meg tudja érteni, hogy az milyen érzés. De azt legalábbis el tudják képzelni, hogy jó. Majdnem 3 másodpercnyi "együttérzés" kiváltódik a post láttán a közelebbi barátaidból, a távolabbiakból talán annyi sem. És vége. Innentől nem érdekes a dolog. Mert a te életed. Mindenki foglalkozzon a saját életével. Tudjuk, te azt teszed, azért csapsz ilyen hűhót, naponta írod ki hogy így meg úgy szereted nyolcmillió szívecskével.
De én elmondom a véleményem, ami az alapján alakult ki, ahogy nálam jóval okosabb emberek, legalábbis egykét ilyen személy is elmondta a sajátját.
Szóval vissza az elejére: egy PÁRkapcsolat KÉT emberre tartozik. Mint tudjuk, egy pár zokni is 2 db. Ennél fogva nem kell, sőt, egyáltalán nincs rá szükség, hogy erről mások tudomást szerezzenek - szűk családi körön kívül, akiket tényleg érdekelhet ez a dolog, és/vagy a korodtól és érettségedtől függően támogatni és tájékoztatni tudnak vele kapcsolatban.
Nem leszel rossz ember attól, hogy ezt nyomatod éjjel-nappal. És buta sem leszel. Elmondom, hogy ettől mi leszel legfeljebb, de még feltétlen ez sem: éretlen. Miért? Részben azért, mert az előző bekezdésnek nem vagy teljesen tudatában - VAGY tudatában vagy, de akkor az a helyzet, amit később fejtek ki. Másrészt pedig ez azt is szimbolizálhatja, hogy jelenleg az életed legnagyobb problémája az, ha épp nem vele vagy. Tehát valószínűleg:
- még nem múltál el olyan 20 éves
- a szüleidnél laksz, ők tartanak el és mindent ők fizetnek
(azt is, ami kötelező, de valószínűleg olyan dolgokat is, ami nem lenne szükséges) - az előző pontból kifolyólag még nem dolgozol
(ha nyári munkákat már végzel, akkor már ügyesebb és jobb vagy az átlagnál) - nem igazán tervezgetted még a jövődet
(nem álmodozásra gondolok, hanem a valódi tervezésre)
És hogyan fogsz házat venni? Lehet albérletben vagy tömbházban, máshol is lakni évekig, de én életem végéig nem bírnám ki, nekem mindenképp kell egy kertes ház, udvarral majd. Meg kutyusokkal. (Ilyen kis 3 méteresféle, ami megeszi az illetéktelen behatolókat.. ^^" ) De ha nagyvárosban akarsz élni, ott ultra drágák, ha nem feltétlen egy tökéletes helyre is akarsz költözni. Több millióról beszélünk. És ez csak Magyarország, külföldi lehetőségeket most ne vegyük számba. Számolgattál már valaha, hogy ha X Ft lesz megközelítőleg a havi kereseted, és a mostani csodás, szeretett párodnak is hasonló mennyiség, ketten együtt hány évbe telik, mire összejön a pénz egy házra? Ha nincs testvéred, valószínűleg olyan alapokon gondolkodsz, hogy a szüleid háza jó lesz neked majd, vagy a nagyszüleidé, hisz' úgyis kell valakinek majd azt kezelni egyszer, ha ők nem lesznek. Ez igaz mondjuk, legrosszabb esetben eladható, és annyival közelebb vagy egy saját ház/ingatlan/telek vételéhez.
Na mindegy. Remélem ezzel rávilágítottam a távoli jövő problémáira. De vannak közelebbi jövő problémái is. Ha a korodat eltaláltam, és még nem buktál meg, akkor közel az érettségi. Utána tanulsz tovább? Ha egyetemre akarsz menni, csak néhány nagyváros jöhet szóba. Akkor bizony nemigen fogsz a hőn szeretett pároddal együtt lenni, és találkozni is ritkán.
Onnantól kezdve minden elég költséges lesz, ha csak nem okosan oldjátok meg, már ha még együtt lesztek akkor. Talán úgy hangzik ebből, mintha így egyben mindenkit lenéznék ezzel, aki csak szokott szívezgetni nyilvánosban a párjának. Hát nem. De ha bizonyos érzéseket keltettem ezzel a bejegyzéssel benned, már megérte megírnom. Most vagy mérges vagy, hogy én mit képzelek, hogy így lenézlek (de nem nézlek le, csak esetleg ezt érzed), vagy esetleg elgondolkodtál kicsit és megijedtél, hogy hoppá - ezzel te még nem is kalkuláltál eddig.
Hozzáteszem - lehet, hogy a szüleid jól keresnek, vagy gazdag a rokonság, és tudnak segíteni mindenben a későbbiekben - ebben az esetben nagyon szerencsés vagy, ragadd is meg a lehetőségeidet! Mert minimális szülői támogatással (már pénzben) gondold ugyanezt végig, hogy mennyire problémás. Suli mellett dolgozni. Csak így oldható meg. És akkor tanulsz, figyelj arra is, meg dolgozz mellette és legyen időd ezen kívül akármire.. De ilyen az élet, a többségnek.
Akkor térjünk vissza a korábbi részhez - ha pedig tudatában vagy, hogy a párkapcsolat csak rád és a párodra tartozik, de mégis csinálod ezt a minden nap 3x szívezgetés nyilvánosba a Facebookon dolgot, meg napi 8 fénykép, hogy így meg úgy szereted őt (természetesen ez poénos túlzás, de siralmas, hogy tükrözi a valóságot. [ Már nem az a túlzás, hogy szereted, hanem a számok.. ] ), ebben az esetben azért vagy éretlen, mert a többi embernek akarsz ártani. Vagy tudatosan, vagy nem, de ártasz nekik.
Például Nekem ártasz vele, ha én látom ezeket a dolgokat, de még valószínűleg sok embernek, akiket ugyanúgy nem érdekel, mint engem. Vagy van valakinek kapcsolata, vagy nincs, ettől még ugyanúgy senkit nem érdekel a tiéd - de ezt sem sértésként írom, ez az igazság. Mindenki foglalkozzon a sajátjával. Ha nincs, akkor tegyen érte, hogy legyen, így az köti le. Te mégis Valóvilág módra kitárod ezeket a dolgokat a -részben- nyilvánosság elé. Esetleg még az is lehet a háttérben, hogy te be akarod bizonyítani minden ismerősödnek, és várod tőlük a visszaigazolást, hogy te remekül vagy a pároddal, igen, mások is elismerik, hogy ez jó, amit csinálsz és hogy vele vagy együtt. De ha már itt tartasz, akkor nagyobb a baj, mint el tudnád képzelni... ez esetben nem tudok mit javasolni, és nem is szólhatok bele, csak annyit mondok, hogy gondold át az egész kapcsolatod és életed, mert ez csak egy illúzió, ami most van. Nem az életed, hanem az életviteled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése