A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzések. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: érzések. Összes bejegyzés megjelenítése

Ételfutárok 2020. június 28., vasárnap - 11:04


Az egész téma jelenleg valószínűleg borravaló.

Hogy eljussunk a lényeghez, vegyük a pincéreket. Nekik általában tényleg szoktak adni borravalót. Ők kedvesek a vendéggel, tisztelettudóak, türelmesek. Ez a kedves viselkedés, pontosság egy olyan dolog, munka közben, amire én is azt mondom, hogy rendben, ez megér pár extra Forintot a zsebébe, hisz ez neki nyilván energiába kerül, de megteszi, hogy nekünk ne legyen kellemetlen.

Ezzel a résszel nincs bajom.

Amivel bajom van; van egy bizonyos étterem, ahonnan néha rendelgetek levest. Maga a leves igen jó, sőt, mást is szoktam ritkábban onnan, és kifejezetten mondhatom, hogy amit tőlük rendeltem, az nagyon jó volt. Viszont az a mód, ahogy kihozzák nekem az ételt a futáraik... Azért többesszámban mondom, mert már kettőnél járok, többet meg nem láttam még onnan hordani, bár mintha derengene egy harmadik is, hasonló típusú, ez nem biztos viszont.

Az a lényeg, a múltkori eset az volt, hogy a srác, aki kihozta a kaját, valami olyan volt, akivel még nem találkoztam. A negyedik emeleten lakok, 4 emeletes panel, és nincs lift.

Tudom, hogy fárasztó felsétálni, nekem is állandóan kell ugye fel és le. Hozzá lehet szokni. Meg egészséges is, gondolom.

A gyakori futár a kettő közül általánosan feljön, majd jóformán hozzámvágja a kaját fél méterről, és sarkon is fordul, indul lefelé. Nem köszön (még annyit sem, hogy "helló"), meg sem szólal, és csúnyán néz közben, mint aki elfáradt az élettől és túl van már két világháborún. Egyébként egy ötvenes évei körül járó fickó.

A másik, mostani, új futár egy pocakosabb, fiatalabb srác volt, talán harmincas. Felhozta az ételt nagyon laza tempóban, becsöngetés után vagy 3 perccel ért fel 4 emeletet (én mozgékony típus vagyok, nekem ez 45-50 másodperc szokott lenni kábé - csak példaként mondom). Szóval az azért nem egy sietős tempó, még ha van is nála Mindössze két apró zacskó; mivel kocsival jött idáig, elég volt azt magával hoznia az épületbe. Ezek után felsétált szóval, valamivel szebben ideadta, mint a kollégája, majd egy elég megvető arccal, miközben megköszöntem neki szépen a fáradozásait, annyit nyögött vissza fordulás közben, hogy "Én is köszönöm, hogy felsétálhattam!"..

._.

Na akkor, haladjunk sorban a dolgokon.

Először is: én tehetek róla, hogy nincs lift? Azt hiszem, hogy nem sok közöm van a dologhoz.
Másodszor: ez nem a munkája része? Nem tudom pontosan, hogy mi a munkaköri leírása, de gondolom, ha már az ételrendelős oldalakon (kettőt használok, általános kajára a Falatozz.hu-t, gyorskajára a NetPincért) egészen meg van adva a házszámon túl az emelet, ajtó is, akkor nyilván nem opcionális számára, hogy egészen az ajtóig hozza az ételt, hanem feladata. Ha feladata, akkor ilyen lépcsőzős esetben is, miért ő van még felháborodva?

Ha nekem egy megerőltetőbb feladatot adnak a munkahelyen, én sem nyavalyogva állok neki, hogy de hát ez fárasztó.

Valamint, ha probléma a felsétálás, mert fárasztó, ami érthető, akkor jó. Ne szóljon egy szót sem, de akkor ne vágjon mellé savanyú pofát. Csinálja teljesen robotként, ne köszönjön, nekem sem lesz vele problémám akkor. Ezzel a megoldással is ellennék, ha nem grimaszol mellé. Meg nem hozzámvágja a kaját, hanem a kezembe adja rendesen.

Nem fizetnek eleget ezért? Arról sem én tehetek, úgy gondolom. Ha pedig nem szereti ezt csinálni, az sem az én hibám. Vagy ha mindkettő - nem is szereti, és nem is fizetnek eleget, váltson munkahelyet. Ha erre nincs lehetőség, akkor meg örüljön, hogy van munkája, és hogy minimális fáradalmat kell elviselnie...

Jártam már úgy is, hogy azt kamuzta a futár (belegondolva ez még az előző lakhelyemen volt, ami a belvárosban volt; ott a 3. emeleten laktam és lift is volt, és ugyanerről a helyről ugyanaz az első, gyakori futár volt), hogy nem nyílik az ajtó, menjek már le én az épület elé.

Egyébként egy szót nem szóltam, és lementem én, átvettem emberi módon tőle.

Sőt, speciel én még ebben az opcióban is benne lennék. Hívjon fel, mikor ideér, és lesétálok én érte, inkább ez, minthogy köcsög módra "hozzámvágja" a kajámat, meg a nyugtát.

Vissza az elejére. A borravaló. Nyilván ez lehet a probléma fő oka. Ha már ennyit sétál felfelé, elvárna párszáz Ft-ot a kezébe. Ezzel a logikával nehezen tudok egyetérteni. Az étel, amit rendelek, az maga 1500 Ft körüli. Ha adok neki 500 Ft-ot, akkor technikailag az étel árának negyedét adom oda neki. Szóval 4 ilyen rendelés után buktam is egy egész kajálás árát.

Van kb. 200 Ft kiszállítási díj beépítve a rendelési felületbe. Ha ez akkora gond a futároknak, miért nem kérik, hogy ezt emeljék párszázzal? Ha a borravaló be lenne építve az árba, nem lehetne "kihagyni", ha már ennyire fontos nekik az a plusz párszáz Ft minden alkalommal. Én ebben is benne lennék, mert ugye mit tehetnék ellene.

Személy szerint futároknál sokallom ezt az elvárást, hogy borravaló. Miközben a feladatuk épp a kiszállítás, ami nem csak kocsikázásból vagy motorozásból (, ritkábban biciklizésből) áll, hanem ez a séta is benne van.


És mit ne mondjak, külön zavar, hogy tényleg elvárják némi nehézségért a plusz pénzt. Vajon mit szólna a főnök, ha én azt mondanám neki, hogy "ez a feladat necces, kérnék érte egy kis plusznak egy pizza árát most a kezembe, és aztán nekifogok". Ha morális alapon nézzük, akkor sem érdemli meg a futár. Másfél-két órát kell várni mindig a kajára, és volt már, hogy szinte kihűlve érkezett meg a leves, olyankor nyilván nem csak későn készült el, hanem későn jutott vele idáig. Ráadásul nem is kedves a fickó, ha már ez a másik ok, amiért borravalót adnánk. Ha se nem precíz, se nem kedves, sőt, konkrétan ellenszenvet vált ki, mert miatta még én érzem magam rosszul, hogy nem dobok neki extra pénzt, nem is hiszem, hogy érdemel.

A lényeg pedig:
A Falatozz.hu-n csak az ételt lehet értékelni a rendelés után, míg a NetPincéren a kiszállítást is. Ebből a bizonyos étteremből legközelebb a NetPincérről rendelek, elvileg fent van ott is..

Az FPS műfaj 2019. december 13., péntek - 22:17


Ez egy iszonyatosan rövid bejegyzés, amiben a COD4 utáni érzéseimet fejteném ki.

Nem az zavar, ha valaki egyértelműen jobb játékos, mint én. Főleg COD-ban, amihez sok közöm nincs, alig pár éve játszom és azóta sincs benne több időm pártíz óránál /amiből a Steames vásárlás óta jelenleg 3 van feljegyezve amúgy, bár én többnek éreztem, szerintem 8 körül kéne legyen/

De az mocskosul zavar, hogy nem biztos, hogy jobban játszik az a szerencsétlen, a gusztustalanul magas KDR-jével. Maga a bizonytalanság zavar, hogy sokkal magasabb a pontszáma, de elég valószínű, hogy csak azért, mert csal. Meg persze mindenki másnál is magasabb a szerveren, és a csapata egyértelmű fölényben van. Mindig az a csapat, amelyikben Ő volt.

UT99-ben sok nálam jobb játékos van, akik nem 16 éve tolják a játékot, mint én, hanem még régebb óta, rendszeresebben, többet, stb, és ott a legtöbb szerveren van anticsít, ami működik is.
És ott nem idegesít, killcam nélkül sem, hogy valaki jobb, mert tudom, hogy olyan szervereken játszom, ahol nem lehet csalni.

Kár, hogy közel sem vagyok biztos, sőt, a COD4 szervereken.. Ez nagyon elveszi a kedvem..

sudo systemctl restart 2019. október 11., péntek - 0:19


Azt hiszem, hogy elkezdem, illetve folytatom a blogolást. Jó hosszú időre abbahagytam; Ennek részben az az oka, hogy nem kerültem be a Mensába, ami az utolsó bejegyzésnél épp elég kiábrándító volt (igaz, ez csak egy stat lenne a karakterlapomon, kb. mint hogy bent vagyok egy chatszobában, vagy mint egy achivement).

Valós haszna nem sok eséllyel lenne számomra, de egyrészt menő lenne bizonyítani is, hogy intelligensebb vagyok az emberiség 98%-ánál (ahogy az előző bejegyzésben kifejtettem, ha jól emlékszek, minimális dolgon múlt, hogy a teszt full siker legyen).

Még egyszer majd meg fogom próbálni valamikor 2020-ban. Ha nem sikerül, akkor nem is bénázok vele többé, nyilván le is van írva, hogy 2-3 próbálkozásnál több felesleges az ember hátralevő életére, hisz az IQ nem változik egy bizonyos kor után – ami a kitöltéshez kötelezően elérendő. Elég hardcore cucc azért.

Tekintsünk el a Mensától. A cég, a munka borzalmas sok időt, energiát felemészt, és mellette a (kötelező jellegű) hobbik, elvárások.
Jelenleg a céges munkaidőn kívül van heti egyszer angolom, heti egyszer kihagyható focim, heti kétszer Ving Tsun edzésem, és 2-3 hetente egy kb. 2-3 délutánt igénybe vevő tanulási folyamatom a szakmámon belül.

Valamint nem árt két-három hetente hazajárni hétvégén a családhoz, az utazás oda-vissza egyébként bő 6+ óra.
És akkor ezen felül van még maszek munkám, illetve végső soron hobbi munkám a jövőmet építgetve, illetve hobbijaim, és néha pár baráttal sem árt összefutni, akik szerte-szét vannak az országban.

Ahogy Marty mondaná: Nehéz ügy.





Ennyit a múltról. Jöhet a jövő...

Sok minden elvitte és viszi az időmet, de rengeteg terv áll megvalósítás alatt. Erről majd egy király listát is közzéteszek. Úgy érzem, egyrészt senki nem olvassa a blogom, másrészt nem nagyon egyediek az ötletek, hogy megérje lopni őket.

Kicsit átalakult nézettel kevés köztük a játék, többségében webes programok, oldalak vannak. Lemondtam már arról, hogy játékokból gazdagszok meg, másoknak sem jön össze, akik napi 8 órában dolgoznak rajtuk. De azért szórakozásból lehet persze ilyesmivel is foglalkozni, és véletlen be is jöhet.

Az igazság az, hogy a bejegyzést azért kezdtem el írni, mert megszállt az ihlet, toldozgatva a költségvetési táblázatomat, de mire a múltat leírtam, elfelejtettem, mi volt az a király ötlet, amiről most egy hú de jó bejegyzést rittyentek össze, szóval ez egy közutált "visszatértem" poszt lett végül, és ennyi.

Belegondolva, lehet, hogy épp erről a bizonyos táblázatról akartam beszélni, de akkor ez már egy következő lesz.

Még egy rövid sztori a végére:

jelenleg 24 + 1 domain címem van (erről írok majd egy bejegyzést, és ide linkelem is), az elmúlt hónapokban nagyon sokat sikerült vennem.
Statisztikákat mindig is imádtam, még egy pár:

Steames profilomon már (a bejegyzés írásakor) 74 darab vásárolt/ingyen szerzett játékom van, immár legálisan (és egyébként a Blizzard accomon három – Diablo 2, expansion és az ingyenes Starcraft 1 remake), és GOG-on is van egy pár, köztük az általam imádott Heroes of Might And Magic 2-vel.

No és Ving Tsunozok egész rendszeresen, már 6 hónapja (linkeltem a bejegyzést, de csak az ismerőseim láthatják, haha...). De egy közös csapatépítő túránkról egy kép így a végére:


Mensa 2019. február 19., kedd - 21:12


Hát, ez is eljött. Azaz én mentem el oda.

36 kérdés, 40 perc. Nehezednek az elsőtől az utolsó felé haladva, és mindegyik ugyanannyi pontot ér, ha jó..

Nem reménykedek, hogy ez alkalommal tag leszek, talán 1 év múlva megpróbálom újra.

Az utolsó 2 kérdést nem is volt időm megnézni, és kár is érte, hogy nem tudtam betippelni. Elcsesztem. Ez kapásból 6% hiba az összesből. 3-at sikerült betippelnem gyors, még a vége előtt. Nem sok esély van rá, hogy jók lesznek. Valamint 2-ben nem voltam biztos. Így összevetve, kb 6% hibám lehet legjobb estben, viszonylag jó esetben 14%, ha pedig a kevésbé biztos válaszaim sem jók, akkor 20%.

Meg persze megeshet, hogy sok rossz választ adtam, és még ennyi sem. De azért erre nem számítok, ennyire nem nézem le magam.

Valamint arra viszont számítok, hogy 20%-nál már nem kerülök be a top 2%-ba, tehát a Mensába. Viszont úgy érzem, hogy talán ~15% hibánál mééég megvan a 2%-os határ. Ugye fene tudja, mi alapján "osztályoznak", hol a határ, stb. De ha már 1%, én arra tippelnék, hogy legfeljebb 1 hibával lehet abba (is) bekerülni, vagy talán hibátlannal. Tehát ennek az esélyét azonnal és biztosan elvetem.

De kaptam ceruzát, cukrot, meg kis emlék-belépőjegyet..


És bár nem hiszek ilyen áltudományokban, mint a számmisztika, meg hasonló, de szeretem a véletleneket, az összefüggéseket, és a véletlen összefüggéseket.

Szóval találtam ma párat, ami rám vonatkozhat. Mert ez számomra a teszt miatt egy különleges nap volt. És a dátum is az.

2019. 02. 19.

A hónap és napok is kitesznek egy 2019-et, csak a 02 számjegyeit meg kell cserélni.

Valamint.. Utolsó, majdnem jó egyezés.. A tesztre 18:00-ra kellett menni. Ekkor egy 40 perces beszéd kezdődött. Majd volt 5 perc szünet. Ha ezt az 5 perc szünetet nem vennénk, akkor a teszt maga is 40 perc volt. 18:40-hez ha hozzáadunk 40 percet, mit kapunk?

Igen.. 19:20. Ha megcseréljük az órát és a percet, megint 2019.

Remélem ez a random összefüggésnek kinéző valami "szerencsét hoz", és legalább a 2% meglesz..

2019 2019. január 1., kedd - 1:00


És az első bejegyzés az évben. Pont hajnal 1:00-kor.

Nem taglalnám, nem kifejezetten rajongok a tömegekért, az ittas fiatalokért (vagy idősekért), az utcán. Jobban szeretem a csendet, a magányt.

De a tűzijáték azért király. Amiatt kiszaladtam a "főtérre" itt Miskolcon.

Levideóztam, itt meg is lehet nézni, not bad. A ványaiakhoz képest mérföldes a különbség..


De a posztot nem emiatt írom, hanem egy érdekesség miatt.
Hogy kicsit több megtekintő legyen a videón, instára is felraktam /az első 1 percét, nyilván/.
Tageltem Miskolcot, mert miért ne. Erre bekövetett egy ilyen elég officialnek tűnő, miskolc_hungary nevű fiók.
Ebben az a vicc számomra, hogy épp én vagyok az 1337., akit követ. Na, ez szépen összejött!


Karácsony, but why 2018. december 23., vasárnap - 19:32


Nem igazán érzem ezt a karácsonyi hangulatot. A hónak örültem, amíg nem olvadt el, mert végre tudtam pár rommá effektelt, de végeredményében egész pöpec fotót készíteni.


Én valahogy nem örülök ennek, és nem is érzem át. Egy pozitívumot tudok hozzákötni - mégpedig ezt a pár napos szünetet. Már akinek. Nekem így is gyakorlómunkám van, na meg játékot is szerettem volna készíteni, de hát maradt karácsonyig durván 4 és fél órám e bejegyzés írása közben.

Nincs is semmi kedvem az egészhez..

Ja, ez egy ilyen rövid, no-életkedv-hangulat post. Ez van. Sok a munka, kevés az idő, mindenen stresszelek, és sok dolog nem sikerül (időben)..

Költöztem 2018. december 10., hétfő - 20:38


Egy viszonylag rövidke személyes bejegyzés, mert ilyen már rég volt.

Úgy hozta az élet, hogy talán újévtől nem leszek diák, tehát véget ér a lustálkodás és az időhúzás.. Junior webfejlesztő lesz a hivatalos megnevezésem. ._. De durván hangzik már. Emiatt Miskolcra költöztem, fogjuk rá. Inkább mondjuk úgy, hogy az albérlet ügyeit már elkezdtem intézni.

Már előre érzem a sok lehetőséget, és hogy milyen király lesz ez az egész. Elég kettős érzésem van ezzel kapcsolatosan, ugyanis egyrészről jó, hogy végre elkülönülök kicsit a családtól, ez egy új dolog nekem; a szabadság érzése amúgy is marhajó. De másrészről, félek, hogy nem fogok a cégnek megfelelni maradéktalanul. Egy elég internacionális, ugyanakkor magyar által alapított cégről van szó (az alapítót van szerencsém már nagyjából személyesen ismerni; abból a városból származik ugyanis, ahol dolgozgatok - reklám helye: Dekorpont. Bármilyen ajándéktárgy kell, a legjobb választás. Gravírozás fémbe, fába, üvegre - vászonkép, ruhamintázás, autódekor, stb. Minden. És a weblapjukat én készítem, (mondjuk,) szóval nem sokára sok csoda várható - 3d tervező, pólótervező, BÖGREtervező, stb ^^)

Azt hiszem, rohadt jó újévem lesz, csupa új dologgal. Remélem így több időm lesz, akár szakmaibb - bejegyzésekre is. Megjegyzem, nem rég követek egy Facebookon blogoló hölgyet, aki szintén programozó, vagy afféle. Itt elérhető, ő a fejlesztő lány. Csekk, ha érdekel.

Azonnali edit: most látom, hogy (készen lett, tehát) van weboldala.

Scorcher 2018. november 5., hétfő - 2:32


Vannak dolgok, amiket évek óta keresünk, vagy nem emlékszünk eléggé rá. Nem sok ilyen dolog van általában egy ember életében, de az a pár épp elég idegesítő. Rémlik belőle ez meg az, viszont pontosan nem tudsz rákeresni..

A legtöbb ilyen eset általában egy zene, amiből rémlik valami dallam, valami pici részlet, a drop, de hát ugye.. zenére keresni nem egyszerű feladat, még akkor sem, ha egyébként a dallamot tudod (akár) reprezentálni is, pl. egy zeneszerkesztőben. Én évekig így voltam a sok-sok zenével.

Egy olyan zene van, amit pár éves koromban hallottam, kazettán, azon kívül egy zene volt még rajta, az O-Zone-tól a Dragostea Din Tei (Numa Numa). Az egyetlen emlékem, hogy a másik zene a legjobb zenének tűnt, amit valaha hallottam. De a zenéből magából semmire nem emlékszek. Kár.. Már sosem fogom tudni, mi volt olyan csodálatos akkoriban. (És egyébként ami kis koromban tetszett, mint zene, máig tetszik, emiatt tényleg érdekelne..)

Na de ez mellékes, zenéből sokat sokáig kerestem, és máig az az egy nincs meg. Ez elfogadható arány..

Ellenben volt egy játék... ami hihetetlen jó volt, jó ideig elszórakoztatott engem, de még kicsi voltam, talán 5-6 éves. Valami játék CD-ről lehetett meg, amit bátyámtól kaptunk. De hiába néztem át azóta 3x több év eltéréssel minden CD-nket, minden DOS-os játékot (több, mint 200-ról beszélünk), nem találtam meg.

Elmondom, hogy mire emlékeztem kb.. Röviden. Egy olyan játék, ami 3D, versenyzős. Nem autóval, emberkékkel. Futottak, egy éjszakai pályán, vagy az űrben. Az a lényeg, jó sötét volt a háttér. Amik gömbben voltak, zöld gömbben, aminek elég kicsi a polygonszáma. Úgy rémlett, hogy a Stunts-hoz hasonló, raszteres vonalakból állt a gömb. Ennyi..

Na most, ezt felvetettem Gremlinen is, nem kaptam választ egyébként.

Erre most megtaláltam, kicsit keresgélve a Google-ön, kb. 16 év után.. és a címe Scorcher.

気持ち 2018. október 28., vasárnap - 2:37


// Now I should needed to write about my trip in Zoo of Szeged city, but I'm on my dying...

I realized what the problem was with people around me. So far I thought, the problem is with me, but isn't. I need to understand, nothing is perfect.. I did hope, some important human in my life are perfect. That's my big trouble. They aren't perfect. Why should in everything to love the abnormal? I feel myself alone. Fucking alone.... People are boring, and they waste of their time. Now I don't be sorry for anyone.

Suffering.

Budapesti randomkodás 2018. október 15., hétfő - 21:30


#Október közepei random hosszú bejegyzés. Yéééj.

Úgy volt, hogy a barátnőm megy a nővéréhez BP-re a hétvégére; egyrészt nézelődni, másrészt egy színházi előadásra. Én meg mondtam neki, hogy megyek én is, mertMiértNe alapon. Kivételesen nem poénból. Csak azt hitte. Úgy volt a terv, szombaton (ami munkanap volt mellesleg /2018. október 13./ ) megyünk, ott alszunk, majd vasárnap jövünk valamikor.

Én akkor így belegondoltam, hogy haMár'Pest, valakivel össze kéne futni az ismerősi körből. Legalább egy személlyel, meg a nővéremmel akartam - aki nem ért rá, illetve külföldön volt épp, így maradt az egy személy. Ezt a találkozót egy jó délutánra gondoltam, tervek nélkül. Csak random. (A random szót többször használom, mint az izé szót, és sokszor a spontán helyett. ~ szerkesztői megjegyzés; lel)

A választásom Ádámra esett, mert csak.... Ennél azért minimálisan bővebb okok vezéreltek. Mert nagyon rendes srác, és már vagy 12 éve nem találkoztunk, pedig azóta beszélgetünk néha-néha. Plusz egy, hogy idén nyáron akartunk találkozni, de nem jött erre, én meg nem mentem sehova.

Ez eldöntetett. Mentem is szombaton reggel /suli helyett, muhaha/ a páromhoz. A plán az volt, hogy 10:48-assal megyünk, és mivel kb. 2 óra az út, 12:50-re volt kiírva az érkezés Budapest, Keletibe. Nagyon jó, de még nem vettünk jegyet, és hát a gyomai híd-állapotok miatt a busz lehet késni fog, és fene tudja - szóval jó lenne előre megvenni már azt a bizonyos Gyoma-BP Keleti jegyet helyben, hogy ott csak átszállni kelljen. De kimentünk, zárva a jegypénztár. Mert ugye szombat, hiába munkanap... asd.

Még volt durván 40 percünk elindulni a buszmegállóba (Gyomáig busszal mentünk, terv szerint), én meg próbáltam szóba hozni az e-jegy vásárlásos ötletet. Mivel végül (telón) Betti nővére is ezt támogatta, ez is lett. Csak ugye mindenki tart az ilyen jegyektől, hogy úúú, nem fogja tudni becsippantani a kalauz. Dehogynem. Szóval jó élmény - remekül működik az e-jegy.



Rövid infó: lényegében regisztrálsz gyors a MÁV-os elvira oldalra; kikeresed a menetrendben (ahogy szoktad) a járatod, mellette jegy vétel gomb. Kitöltöd az adatokat, rakás tovább gomb; kitöltöd a fizetési adatokat (bankkártya adatait minden alkalommal meg kell adni, nyilván - kivéve, ha oda is regisztrálsz. Mindegy.), majd a végén letöltheted a jegyed PDF-ben. Azon van egy QR kód, amit kell a kalauznak felmutatni. Meg ha pl. diákjegyet kértél, akkor a diákigazolványod.. Nekünk oda-vissza működött, szóval jó ez.


Vettünk valamelyik aluljáróban napi jegyet (vagy bérletet, mittudomén, mi a neve). A Keletiből végül egy elég hosszúnak tűnő utazás vette kezdetét; fene sem értette, mi történik. De átszálltunk vagy 4x, meg néhol mentünk jó pár megállót, mire végül eljutottunk Pesterzsébet lakóparkjába. Amíg nem értünk oda, azt sem tudtam, hova megyünk - csak így névleges szinten.. Én, meg a tájékozódás..

Becuccoltunk, ettünk, városnézés, fürdés. Egész tűrhető volt ez a kezdet. Ezután jött a különválás. Már vagy 3 órája ott voltunk BP-n, így az előzetes sétákból kiindulva kiismertük magunkat a közlekedéssel. Vagy szerettem volna így érezni. (Nem a tájékozódásban.. Csak közlekedés. xD )

Szóval a lányok mentek a színházi előadásra, én meg mentem Újpest-Kőbánya vasútállomás környékére, hogy Ádámmal összefussunk végre. Ott volt a KÖKI Terminál. Végül is Ádámmal egy KFC-be vezetett az első utunk. Nem nagyon voltam még gyorskajáldában sosem - ha a kínai nem számít annak Szegeden anno -, aztán meglepett az az információ, hogy vásárlás után korlátlanul újratölthető a poharad üdítővel. Menő. Másrészt itt jött az ajándékozás. Meg is lepődtem, Ádám az elmúlt években kapott segítségért cserébe vett nekem pár dolgot. Azt hiszem, kicsit túlzásba vitte.. o.O Meg a vacsorát is ő állta. Ettünk Qurritot. Ilyet is most először ettem (eeegen, a neve a Burritora hasonlít). Nekem ízlett, nem ez volt az utolsó alkalom valószínűleg.

Aztán elkarcoltunk metrózni, mert az jó bulinak tűnt. És az is volt, szépek a megállók (némelyik). Mind egyedi, mint megtudtam, és a 4-es metró külön cool, hiszen önvezető. Legalábbis vezetői fülke nincs benne, így viszont az orrába tudtunk menni, és nézni, ahogy megyünk előre. Rohadt jó volt átmenni a Duna alatt. A jó persze azt jelenti, hogy semmilyen. De az jó. Nem fulladtunk meg. xD Meglepően gyors és kényelmes a metrózás. Ééés kevésbé zsúfolt, mint a villamos, úgy érzem.

Megnéztük a Parlamentet is, már besötétedett, szép fényes volt, minden ki van világítva este, meglepett. De az még jobban, hogy az épület felett röpködnek unalmukban a madarak.

Még visszamentünk a Terminálba, bevásároltunk kicsit a Tescoban, és miután megtaláltuk, hogy honnan/mivel kell jönnöm, hogy visszajussak az albérlethez, indultam is. Közel fél tíz volt (este), én meg azt értettem, hogy kb. 10-re végeznek a lányok. Szóval visszaértem, olyan fél óra múlva hívtak, hogy jönnek, köbö 40 perc, és ideérnek. Ó. Hát, a visszaúttal nem számoltam. Mindegy, üldögéltem és hallgattam zenét. Ha valamivel magabiztosabb vagyok, még elmentem volna egyedül metrózni, vagy valami, de már a járatok is ritkábbak voltak így este, inkább nyugiban maradtam.

Hamar lefeküdtünk. Másnap reggel elég korán keltünk, a Budai várnegyedbe való séta miatt. Jó magas volt, és jó volt. Petőfi hídon is átmentünk, mondjuk én tartok a magas helyektől, meg a magasról vízbe zuhanástól.. Maga a hely fent is durva volt.


Még ezután megnéztük a Margit-szigetet röviden, leginkább a Japánkert volt (nekem) érdekes a Margitszigeten. Volt ott egy gém (azt hiszem). Fennhordta az orrát, mint aki lenézi az embereket. Fotózgattuk, én még videóztam is, mire átröppent flegmán a másik oldalra. "Chh.. Holmi szutykos, halandó emberek mit jönnek a közelembe? Csírák." xD Hát, én ezt kb. így képzeltem el.


Gyorsan eltelt az idő, vettünk McDonald's-os kaját, és visszacaflattunk az albérletbe. (Miért akarok folyton kolit írni?) Kaja után pedig, jól kiszámolva az időt a napibérletre nézve - megindultunk a Keletibe meg a Nyugatiba.. Merthogy a barátnőm Szegedre ment egyből, vissza a sulihoz, én viszont haza. Szóval a lányok elmentek, én meg rövid magyarázat után el lettem küldve amarra.

Követtem az utasításokat, de tartottam a helyzettől. Az járt a fejemben, ha valamit elcseszek, nem elég, hogy lekésem a vonatot, ami majd 13:10-kor indul (mindez 12:25 körül, szétválva), de a napijegy is kb 1 órakor (13:05) lejárt volna, és ez még így is több volt 2 perccel, mint az én jegyem. Bettiét kicseréltük az enyémre, pont emiatt. A villamoson nem gáz, ugye bliccelhetek, de ha pont a metróhoz vezető utat cseszem el, az szívás, hisz fel kell mutatni, mielőtt lemegy az ember. Így csak azon járt az agyam, hogy valami ilyesmi lett mondva - Jászai Mari, felszállás után 2 megálló, 4-es metró végállomás.

Menet közben egyre biztosabb lettem, mert tényleg. Boráros térről indultunk egyébként, és ugye a Fővám térnél a metrónál áll meg. Említette is Erika, hogy megy be a föld alá. Szóval logikát követve lementem, és tényleg.. A végállomás a 4-es metrónak a Keleti volt. Akkor már örültem. A keletinél leszállva még így is bőven volt időm, 12:55 volt. Azért siettem, amennyire ment. A jegyet már ugye kaja közben megvettük (e-jegy) - elvileg az egyes vágányon ment az én járatom. Odasiettem, az van a legmesszebb pont.. XD Azt hittem 5 km, mire odaértem, de ott állt elég nyugiban a vonat, fel is siettem rá, mikor láttam az ajtón lévő papíron, hogy Gyoma útba esik.

Gyanús csend vette kezdetét. De megnyugtatott, hogy ugyanezzel jöttünk tegnap, a mintázatról gondolva, ami a falán volt. De tök üres volt, sehol senki és semmi.... Írtam Ádámnak, végül rávett, hogy nézzem meg a nagy táblán a Keleti bejáratánál, hogy mi van.

Azóta sem tudom, hogy mi van, mi volt.. Mindegy, az 1 órával későbbivel mentem, a 14:10-essel. Addig ott vártam a vonaton. Ez legyen a legkevesebb. Csak utálom az ilyet; mikor sehol nincs semmi kiírva, hogy nem megy, vagy.. Nem tudom. Ez azóta is zavar. Én már kerek 1 órára látótérbe kerültem az 1-es vágánnyal, és ott semmi mozgás nem volt, az a vonat meg már ránézésre jó régóta ott állt (ami végül is 14:10-kor ténylegesen el is vitt haza). Valószínűleg valamit elnéztem, nagyon. Mindegy. De sajna sietség volt. Örülök, hogy odataláltam, ugyan szóbeli segítséggel. Úgy érzem, van rá esély, hogy megtanuljak ott tájékozódni.

És úgy is érzem, hogy innentől jóval gyakrabban próbálok, akár csak egy-egy napra eljutni BP-re.

Random képek vegyesen: